|
Örökké:
Örökké szoríts, örökké fájjon,
Örökké lássalak, ne érjél máshoz.
Örökkön örökké érezzem hatalmad,
Elveszíteni soha nem akarlak. |
|
|
|
A változás varázsa:
Csak mennek a napok,
S, Te nem vagy itt velem,
Pedig annyira, annyira
Kellenél nekem!
Talán nem is sejted
Mennyire megváltozott minden,
Más szemmel látom a világot,
És ezt Neked köszönhetem.
Tudnál-e szeretni?
Lehetnék a kedvesed?
Mennyi a kérdés,
És a válasz Benned van,
Ne siesd el kérlek,
Fontold meg nyugodtan.
S ha úgy érzed,
Valamit el kell mondanod,
Csak nézz a szemembe,
Én majd mindent tudni fogok.
Mert elég egy pillantásod
Hogy megértsem,
Lobog még a Láng,
Vagy meghalt egészen... |
A szerelem:
A szerelem olyan, mint
Egy édes álom.
Mely, ha fölébred,
Áttör minden gáton.
S ha egyszer fölébredt,
Megállítani nem lehet.
Utolér majd mindenkit,
S összetör szíveket.
De ha a szerelem,
Viszonzásra talál.
Akkor az a pár,
Biztos felhõkbe száll.
Attól kezdve kettejüknek,
Boldog lesz élete.
Meg nem bántják egymást,
S ez csak a kezdete."
Álmok:
Mondd, vannak-e álmaid?
Hisz csak magad vagy.
Mondd, álmodsz-e még,
S mondd, ott is kék az ég?
Az ég, mely itt oly tisztán ragyog,
Mint két szemed fénye, ha hagyod.
S mondd, a tó ott milyen színû,
Az elsõ csókod milyen ízû?
Tudod mit?
Ne mondj semmit.
Csak egy szót, mást semmit.
Hogy Szeretlek! - ennyit.
Egyszer majd én is elmegyek,
Lelkemet, akkor átadom Tenéked.
A vihar kinn üvöltve tombol,
Te már ébredsz, de én továbbálmodom.
Jégtánc:
Egy álom a jégen
Siklani tova,
Régi emlékek
Gyönyörû szép sora...
Benned Tûz lobog,
Hevít a vágy foka,
Jégpáncélom kõkemény,
Nem olvasztasz fel soha?
Érintsd forró újjaid,
Jéghideg ajkamhoz,
Légy türelmes velem,
Húzz közelebb Magadhoz...
Ha táncolunk a jégen,
Talán el is csúszhatunk,
De ha mellettem Vagy,
Erõssé válhatunk!
Kezed érintésére
Felolvad majd testem,
Átveszi a forróságot,
Amit mindig is kerestem.
Hallgasd a dallamot,
És érezd a zenét,
Lásd meg szememben,
A vágy üzenetét.
Hajnal volt:
A Hold felhõfüggöny mögött bujdokolt.
Álmoskábultan szunnyadt a táj
Mint kinek fáj, hogy ébredni muszáj.
Újra, s újra visszaálmodom azt a napot
Mert mit akkor az élet adott
Nem felejthetõ sohasem.
Szerelem.
Egy piciny szoba. Egy kis ágy.
Te, én, és a vágy
Szerelemtõl izzó levegõ
Párna, s lepedõ
Szemedbe néztem, s elmerültem benne
Azt beszélik, a szem a lélek tükre
Így hát én lelkedbe merültem
S a mennyekbe kerültem
Legyen az álmod:
Kereslek néptelen utakon,
De csak semmi vár,
Dörögve zúgnak a betonon,
Lánctalpas éjszakák.
Falakról bámul az unalom,
Csak a csend szól rám,
Csillagok hullnak,
Születnek újak,
És Te messze jársz...
Állok a felnyitott hidakon,
Zavaros víz fölött,
Kereslek túl tömött buszokon,
Bezárt ajtók mögött.
Állok ott, ahol a szobád van,
Bíbor köd szitál,
Csillagok hullnak,
Születnek újak,
És Te messze jársz...
Zöld Csillag, kihunyt az égen,
A csónak partot ért,
Hideg csendben fekete minden,
Legyen az álmod szép!
Játszd el a dalt, ami sose szólt,
Vedd fel a fehér gitárt,
Játszd el a régi húrokon,
Az utolsó utazást!
Idegen árnyak a színpadon,
Folyik a show tovább,
Csillagok hullnak,
Születnek újak,
És Te messze jársz...
Zöld Csillag, kihunyt az égen,
A csónak partot ért,
Hideg csendben fekete minden,
Legyen az álmod szép!
Hajnal...:
A hajnali holdfényben,
Egy angyal szállt le elém.
S varázslatos léptekkel,
Közeledett felém.
Te voltál az s hajad,
Hullámzott a szélben.
Szépségednek párja,
Nincsen földön égen.
Megtaláltam benned,
Mindent mire vágytam.
Egész életemben,
Csakis terád vártam.
Bár tudom, hogy soha,
Nem lehetsz az enyém.
További életemben,
Csak egy éltet a remény.
De azt te is tudod, hogy
Remélni örökké nem lehet.
Csak akkor leszek boldog,
Ha szíved engem szeret.
Remélem, hogy amíg csak élsz,
Mindig boldog leszel.
S engem örök életedbe,
A szívedbe teszel.
Félelem:
Félek, hisz nélküle élni már nem tudok.
Félek hisz napjaim csak vele boldogok.
Félek, hisz nem tudom meddig fog szeretni.
S attól is félek, hogy el fog engem feledni.
Félek én attól is, hogy nem csak engem szeret.
Félek én attól is, hogy titkon rajtam nevet.
Tudom, hogy szeret, de én mégis félek.
Félek hisz nélküle mit sem ér az élet.
Félek, mert nem vagyok biztos semmiben,
Félek, mert rajta kívül nem bízom senkiben.
De ha egyszer elhagy, az számomra a végzet,
Inkább meghalok mintsem, hogy nélküle éljek
Érintés:
Érints meg egy gondolattal,
Melybõl hûs szellõ fakad.
Érints meg egy varázslattal,
Melybõl a pillanat szalad.
Érints meg egy tekintettel,
Melybõl a szerelem marad.
Érints meg a két szemeddel,
Melybõl napsugár fakad.
Érints meg a két karoddal,
Melybõl áram szalad.
Érints meg hûs ajkaddal,
Melybõl csak csókod marad!
Nem mondom:
Nem mondom, hogy hiányzol,
Nem mondom, hogy kellesz nekem,
Nem mondom, hogy szeretnélek,
Nem mondom, hogy gyere velem.
Nem szeretek birtokolni,
Nem akarom a lelkedet,
Önként kell odaadnod,
Tárd fel hát, a szívedet!
A legjobb barátom lehetnél,
Csak akarnod kell,
Ne félj, hogy megsebezlek,
Ne félj, hogy elveszel!
Ha egyszer megbékélsz magaddal,
Nem téveszthetsz célirányt,
Tudod mi az, amit értelmet ad,
Tudod ki az, aki Melletted áll!
Nem kellett kérned soha,
Hogy törõdjem Veled,
Hisz itt Vagy velem minden nap,
Még ha nehezen is hiszed!
Bár éjszakánként megpróbáltam
Elfeledni nevedet,
De reggel megint visszatértél,
Megfogtad a kezemet.
Ezer seb:
Ezer seb a szívemen,
Ezernyi fáklya az életem,
Látva tunõ alakod,
Szemed fényével álmodok,
Súlytalan percek vallatnak éberen,
Utolsó mosolyod velem van lélekben....
S oly szívesen hajtanám fejem öledbe,
S tenném életem ölelõ kezedbe,
A vágy mely élteti e kis lángot,
Szép szemedben gyújt holdvilágot.
Hivatlan szerelem:
Hívatlan jött, váratlan, csendben
Tétován keresett otthont szívedben
Nem tudod, mit tett, mit hozott neked
Eszeddel kutatva soha nem leled.
Esendõ szemek, mik tágra nyílnak
Égõ ajkak, mik csókra hívnak
Borödön félõn kutató kezek
Tested, mi ébredõ vágytól remeg
Hozta a kérdést - menni vagy maradni
Hogy lehet egyszerre sírni és kacagni?
Különös fényeket gyújtott a szemedben
S végül otthonra lelt a szívedben
A szerelem.
A múlt:
Este van, s én most is Rád gondolok, Rád gondolok, s egy dalt dúdolok.
Egy dalt, ami Rád emlékeztet, mert e dal közben mondtad, hogy: Szeretlek!
Nem gondoltál arra, hogy e szó mit jelent nekem? Megváltoztatta egész életem!
Azt mondtad szeretsz, s ez így is marad, én naív, elhittem minden szavad.
De hova lett a szó, mit nekem mondtál, szerelmes éjszakán fülembe suttogtál?
Könnyek közt idézem vissza az arcod, nehezen, de most már feladom a harcot.
Mást szeretsz, de az a lány játszik csak Veled, s kihasznál.
Csalfa lény az, nem ember, s belül üres, hideg némber.
Szeretni nem tud, s nem is akar, Teste egy gonosz démont takar.
S Te abba a csapdába estél, hogy kívülről nézted, és beleszerettél.
A remény engem végleg elhagyott, visszasírom a régmúlt tegnapot.
Összedőlt a világ, mit TE építettél, megszűnt az érzés, hogy valaha szerettél.
Idő kell, hogy mondjam: elfeledtelek, pedig éveken át csak Téged szerettelek.
De most már jobb lesz, ha mindent itthagyok, nehezen, de mással kell élnem a holnapot! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
